A tokaji szőlőhegyen két szál vessző,
Szél fújja, fújdogálja, harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia? Talán mind felkapdosta?
Csűr ide, csűr oda, kass ki bárány, kass oda.
Ősszel esik az eső, soha sincsen jó idő,
Elmúlt a nyár, itt az ősz, szőlőt őriz már a csősz.
Eresz alól fecske fia idenéz, odanéz,
Van-e hernyó, hosszú kukac, ízesebb, mint a méz?
Csőrét nyitja ám, buzgón, szaporán.
Kis bendőbe mindenféle belefér igazán.
Kék kő, lila kő,
Gyere, gyere, szép idő!
Gyí te, gyí te, hopp.
Megy a paci, kopp.
Kopp, kopp, kopp,
Nagyot ugrik, hopp!
A hajnali harangszónak...
A hajnali harangszónak gilin-galangója
Hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója.
Azért friss jó egészséget, bort, búzát és békességet
Mindenkinek bőven az új esztendőben!
Ó, gyönyörű szép titokzatos éj,
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél,
Kisdedként az édes úr jászolában megsimul
Szent karácsony éjjel.
Ó fogyhatatlan, csodálatos éj,
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér,
Benne lásd az édes Úr téged szomjaz, rád borul,
Egy világgal ér fel.
Gyí, te fakó, gyí, te szürke,
Gyí, két lovam, fussatok,
Gyorsan, gyorsan a faluba,
Ott kaptok majd abrakot!
Szegény legény vagyok én...
Szegény legény vagyok én, erdőn mezőn járok én,
Krajcárom sincsen, elszakadt az ingem.
Van egy lyukas nadrágom, folt is rajt huszonhárom,
Ég alatt hálok, jobb időket várok.
Dér, dér, diri dér,
Didereg a pipitér.
Holnap havat hord a szél,
Holnap után itt a tél.
Pacikám, paripám, havas úton megy a szán.
Ha szaladsz, paripám, szélsebesen fut a szán.
Ha döcögsz, paripám, zötyögősen megy a szán.
Ha szökellsz, paripám, kiborul a kicsi szán.
Hazamegyek,
Kinyitom az ajtót,
Kinyitom az ablakokat,
Kisöprögetek,
Becsukom az ablakokat,
Becsukom az ajtót,
Csavarok egyet a kulcson
És elmegyek hazulról.
Pattanj pajtás, pattanj Palkó, nézd már nyílik ám az ajtó.
Kint pelyhekben hull a hó, itt van, itt a Télapó.
Meg-megrázza ősz szakállát, puttony nyomja széles vállát,
Benne dió, mogyoró, itt van, itt a Télapó.
Oly fehér a rét, a róna, mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó, csakhogy itt vagy, Télapó.
(Szőnyi Zoltán)
Két krajcárom volt nékem,
Két krajcárom volt nékem, nékem, nékem, volt nékem.
Vettem rajta sok búzát,
Vettem rajta sok búzát, búzát, búzát, sok búzát.
Elvittem a malomba,
Elvittem a malomba, lomba, lomba, malomba.
Megőröltem a búzát,
Megőröltem a búzát, búzát, búzát, a búzát.
Hazavittem a lisztet,
Hazavittem a lisztet, lisztet, lisztet, a lisztet.
Süttem vele perecet,
Süttem vele perecet, recet, recet, perecet.
Megették a gyerekek,
Megették a gyerekek, rekek, rekek, gyerekek.
Éva, szívem, Éva, most érik a szilva,
Terítve az alja, felszedjük hajnalra.
Sütött ángyom rétest, nem adott belőle,
Kivitte a kertbe rózsás keszkenőbe.
Pap Vendelnek nincsen orra, leharapta a sógora,
Hej, tedd rá, most tedd rá!
Uccu tedd rá, mostan tedd rá, réz sarkantyúd pengesd meg rá,
Hej, tedd rá, most tedd rá!
Nesze kutya, Vendel orra, sose kaptál ilyen jóra,
Hej, tedd rá, most tedd rá!
Uccu tedd rá...
Szita, szita, sűrű szita,
Ma szitálok, holnap sütök,
Neked egy kis cipót sütök.
Megzsírozom, megvajazom,
Mégis, mégis neked adom!
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban, a harmadik utcában.
Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.
Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje haj, félre fordul a nyereg,
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.
Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
letekintek, letekintek a völgybe,
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
édesanyám szedi a virágokat.
Addig megyek, míg a szememmel látok,
míg egy sűrű erdőre nem találok,
Sűrű erdő közepében van egy magas kaszárnya,
oda leszek kis angyalom bezárva.
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom,
Minden madár társat választ, virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom,
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom.
Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom,
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom,
Mert azt a bú hajtogatja, virágom, virágom.
Anyám, édes anyám, elfeslett a csizmám,
Elfeslett a csizmám, ki varrja meg immár?
Lányom, édes lányom, csépelünk a nyáron,
Eladjuk az árpát, veszünk új csizmácskát.
A gúnárom elveszett, keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye, szárnya, tolla fekete.
Az én tyúkom megbódult, a fazékba belebújt,
Ó, én édes tyúkocskám, te leszel a vacsorám.
A kis tücsök ciripel, hátán semmit se cipel,
Jobbra dűl, meg balra dűl, talán bizony hegedül.
Bezere, bezere dombocska, Kerekecske gombocska,
Itt szalad a nyulacska.
Erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál, ide bújik, ide be,
Flórának a keblibe!
Erre kakas, erre tyúk, erre van a gyalogút.
Taréja, haréja, ugorj a fazékba, zsupsz!
Cifra palota, zöld az ablaka,
gyere ki te tubarózsa, vár a viola.
Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
esztendőre vagy kettőre nagylány leszek én.
Kis hurka, nagy hurka, tarisznyámat hadd húzza!
Ha nagyot nem adnak, kicsit is elfogadok.
Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.
Pedig a rétes nagyon jó, katonának az való.
Nem megyünk mi messzire, csak a világ végére.
Ott sem leszünk sokáig, csak tizenkét óráig.
Sűrű erdő,
kopasz mező,
pislogó,
szuszogó,
tátogó,
itt bemegy,
itt megáll,
itt a kulacs, itt igyál!
Kip-kop kalapács, kicsi kovács mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok, arany szeggel szegelem,
Uccu pajtás, kapj fel rája, úgyis te vagy a gazdája!
Jákobnak volt hat fia,
Mind a hat csizmadia,
Simi, Samu, Sámuel,
Dini, Dani, Dániel!
Poros úton kocsi zörög,
A kereke gyorsan pörög,
Sári néni vezeti,
Aki látja, neveti.
Egy boszorka van, három fia van.
Iskolába jár az egy, másik bocskort varrni megy,
A harmadik itt a padon a dudáját fújja nagyon.
De szép hangja van, da-na-da-na-dan.
(szlovák népdal, ford.: Balázs B.)
Szélről legeljetek, fának ne menjetek,
Mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,
Szili kút, szanyi kút, szentandrási sobrikút.
A lovamnak hét határon...
A lovamnak hét határon nincsen párja, sej.
Hogyha egyszer zabot kap, a kordéval elszalad.
A lovamnak hét határon nincsen párja, sej.
A lovamnak hét határon nincsen párja, sej.
Mondom neki, a csigát előzzük meg legalább!
A lovamnak hét határon nincsen párja, sej.
A lovamnak hét határon nincsen párja, sej.
Feszül kengyel, szakad hám, uccu a csiga után!
A lovamnak hét határon nincsen párja, sej.
A lovamnak hét határon nincsen párja, sej.
Tengely, kerék odavan, lemaradtunk csúfosan.
A lovamnak hét határon nincsen párja, sej.
Megfogtam egy szúnyogot...
Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál,
kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál.
Édes almát hoztam én, gömbölyű, tűz színű, mint a fény.
Enné hét falu, kapd el kisfiú, üljünk fa tövibe kettecskén!
Mérges pulykát hoztam én, szárnyai, tollai, mint a szén.
Enné hét falu, kapd el kisfiú, üljünk fa tövibe kettecskén!
(mári-cseremisz)
Betlehem kis falucskában...
Betlehem kis falucskában
Karácsonykor éjféltájban
Fiú Isten ember lett,
Mint kisgyermek született.
Őt nevezték Jézuskának,
Édesanyját Máriának,
Ki pólyába takarta,
Befektette jászolba.
Az angyalok fenn az égben
Mennyei nagy fényességben
Zengették az éneket:
Dicsőség az Istennek.
Hej, két tyúkom tavalyi, háromharmad évi,
Jól tudtátok, hogy az enyém, mért adtatok enni?
Tyu-tyu szőke, tyu-tyu barna, tyu-tyu mind a három,
A kakasom sem veszett el, nincsen semmi károm!
Jöttem karikán, kicsi taligán,
Három véka fülemüle énekel a fán.
Kordé kocogó, taligakerék,
Három véka jókívánság, áldjon meg az ég!
Kis kece lányom fehérbe vagyon,
Fehér a rózsa kezébe vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide mátkám asszony,
Mondom, mondom, fordulj ide mátkám asszony!
Kecske ment a kiskertbe...
Kecske ment a kiskertbe,
a káposztát megette.
Siess kecske, ugorj ki!
Jön a gazda megfogni.
Fújj szél, meleg szél,
Jön a tavasz, fut a tél.
Nem fúj már, és nem havaz,
Itt van, itt van a tavasz.
Két szál pünkösdrózsa,
Kihajlott az útra.
El akar hervadni,
Nincs ki leszakítsa.
Nem ám az a rózsa,
Ki a kertben nyílik,
Hanem az a rózsa,
Ki egymást szereti.
Nem szeretlek másért,
Két piros orcádért,
Szemed járásáért,
Szád mosolygásáért.
Béka, béka, brekeke,
Jól vigyázz a bőrödre,
Mert a gólya erre jár,
Megeszen a csőrivel.
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám!
Nincsen nekem egyebem,
Csak káposztalevelem.
Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
pattogatott kukorica.
Kiugrott a gombóc a fazékból,
utána a molnár fazekastul,
stul, stul, stul,
fazekastul.